Gróf Lónyay Menyhért (Nagylónya, 1822. január 06. – Budapest, 1884. november 03.)
Ő volt az az államférfi, aki a Kiegyezés után előbb a pénzügyminiszterünk, s az 1867. március 10-én kelt 1/1867. számú körrendelete során pedig létrejött a Magyar Királyi Pénzügyőrség. ANNÓ, az alig két utcányi kis faluban született Lónyay Menyhért élete során oly hatalmasokat alkotott, hogy büszkén kell Őrá is emlékeznünk. A Kiegyezés utáni második magyar kormány miniszterelnöke is volt dr. Lónyay Menyhért 1871. november 14-től – 1872. december 05-ig, a lemondásáig. Az MTA alelnöke 1861-től, majd 1871-től pedig az elnöke 1884-ig, haláláig. Ennyit csak dióhéjban, s most következzen a megemlékezésről az írásom.
Gorzsás Antal vagyok a NAV NYOSZ Debrecen-i klubjának a klubvezető helyettese, s mivel a klubvezetőnk beteg, így engem kért fel a régió felelősünk BALOGH LÁSZLÓ úr, hogy szívesen elvisz LÓNYÁRA nagy elődünk születésének 203.-évfordulója alkalmából tartandó koszorúzási tiszteletadásra/ megemlékezésre.
Debrecenhez közeli NYULAS-nál a MOL-benzinkútnál volt a találkozónk: 07,45-kor. Bőven időben (10) tíz órai kezdés előtt megérkeztünk jó útviszonyok mellett, de LÓNYÁN még a Tisza melletti/környéki havas időbe cseppentünk. Beköszöntünk a polgármesteri hivatalba, majd tovább is mentünk a 2018. júliusában-ban felújított Lónyay család sírkápolnájához, ahol csaknem 30 családtag nyugszik.
A megemlékezés kiscsúszással de kezdődött a képviselő úr megérkezése után, a polgármester NAGY ERNŐ úr köszöntő/üdvözlő szavaival, majd a HIMNUSZ meghallgatását követően folytatódott: Sajó Sándor a – MAGYAR HÁROMSÁG -című szavalattal, s a polgármester úr szép megemlékező beszédével, melyet követett Dr. TILKI ATTILA térségi Országgyűlési képviselő úr szintén tisztes beszéde. Majd a református egyháztól a méltató beszéd és köszönet, mivelhogy oly sokat hagyott az egyházra is a kis falu nagy szülöttje, megmég tiszteletet, becsületet, megbecsülést és nevet is adott/hagyott melyekért Ők is nagy hálával tartoznak. Elhangzott még egy visszaemlékező felolvasás is Lónyay Menyhért 1848. január 07-i írásából.
-2-
Mindezeket is kellő tisztelettel meghallgatva következett majd a koszorúzás, melyeket fotókkal illusztrálok a történés sorrendjében. Megemlítem még az emlékezésen megjelent kicsik csoportját is, akik szintén tisztelettel végig várakozták és állták a -sarat- a havas időt. Itt és most kell elmondjam, hogy a régió felelősünk BALOGH LÁSZLÓ úr a NAV NYOSZ nevében helyezte el a tisztelet koszorúját és főhajtással is méltón képviselte az elnökséget. Koszorúztak még nagyon sokan a fotóim sorrendjében és idejében mindenki nevesítve is volt. Zárásként a felcsendülő SZÓZAT dallamait hallgattuk tisztelettel még. A polgármester úr záró/köszönő szavaival fejezte be a tiszteletadás eseményét, egyben svédasztalos fogadásra invitálta az alig egyszáz fős megjelent közönséget, amelyet mi is elfogadtunk. Megköszönve az udvarias vendéglátást, mi az elsők között bontottuk is az asztaltársaságot és indultunk haza Debrecenbe. No persze úgymint jövetben, de akkor az utunk végén KOMP-al lovagoltunk át a havas TISZÁN, most pedig induláskor már a visszautunk elején szintúgy KOMP-al visszarándultunk, s majd legurulva a kompról magunk mögött hagytuk a csendesen zajló „SZŐKE” TISZÁT, s búcsút intve már friss Lónya-i emlékkel suhantunk hazafelé.
Debrecen, 2025. január 07.
Tisztelettel: Gorzsás Antal
